“Nem vagyok sietős. Nem vágyom zajra. Nem tudom, milyen a felszín. De emlékszem mindenre.”
Több mint huszonhatezer éve indultam útnak. Nem siettem, csak ereszkedtem lefelé. A felszín alatt, sziklákon, rétegeken, porladó törések mentén csúsztam egyre mélyebbre. Senki nem kísért. Senki nem szólt hozzám.
Én voltam a víz – aki még nem látott embert.
A jégkorszak nyugalma
Akkor, amikor a Pannon-medence fölött még mamutok jártak, én már ott voltam alattuk. Akkor még senki nem tudott rólam. Nem volt nevem, nem volt palackom, nem volt címkém. De volt időm. Voltak ásványok, amiken átcsordultam, és volt a mély, vastag csend.
Ez a csend őrzött meg. Nem kerültem a levegőre. Nem ért belém szennyezés, nem zavarták meg a föld rétegeit gyárak, műtrágya vagy zaj. A több ezer év alatt csak egy dolgot kaptam: tökéletes egyensúlyt.
Ez lettem én: jégkorszaki víz. Tiszta, érintetlen, kiegyensúlyozott – és még mindig senki sem látott engem.
A föld alatt várni türelem
Amikor azt mondják rólam, hogy „természetes”, az nem marketing. Az idő csinált belőlem vizet. Nem sietség. Nem ipari eljárás. Csak várakozás. A mélyben.
A kémhatásom pH 8,1 – nem azért, mert valaki lúgosította, hanem mert így jöttem létre. A testet nem terhelem. A korty, amit belőlem veszel, könnyű lesz. Nem fémes, nem nehéz, nem rágott ízű. Mert nem vagyok kevert. Nem vagyok átszűrt. Nem vagyok újrahasznosított. Én vagyok a kezdet.
És most itt vagyok
Most valaki megnyitott egy kutat. Óvatosan. Mélyre fúrt. Engedélyt kért a földtől. És én lassan elindultam felfelé. Még mindig nem tudtam, mi vár. Aztán egyszer csak: fény.
Palackba kerültem. Aqua Minera lett a nevem. Címkét kaptam, kupakot, utat. De belül még mindig ugyanaz vagyok. Nem fertőtlenítettek, nem alakítottak át. Ami jöttem, az maradtam. Érintetlen.
És te?
Te, aki most kortyolsz belőlem – tudsz róla, hogy több időt töltöttem a föld mélyén, mint amióta az ember városokat épít? Hogy én voltam, amikor még nem volt zaj, nem volt műanyag, nem volt rohanás?
És mégis: itt vagyok. Egy korty. A múltból. A föld ajándéka, amit nem rontottunk el.
Én vagyok a víz, aki nem látott embert – de most te látsz engem.
Vigyázz rám. Figyelj rám. Kortyolj úgy, hogy tudd: a tisztaság nem mindig áll rendelkezésedre.
