Narratív riport egy Aqua Minera palack szemszögéből
A házon kívül tomboló kánikula. Most értem haza. Szomjas vagyok. A hűtőben egy bontatlan palack ásványvíz. Kiveszem, és amíg pohár után nyúlok, leteszem a konyhaasztalra, hűs pára borítja be azonnal a palackot.
Mire visszafordulok, a palack nyitva. Barátságosan rám köszön és vízzel kínál. Olyan kedves, ha lenne két keze talán ki is töltené nekem az édes vizet. Így azonban csak rám mosolyog és derékban kicsit meghajolva int, hogy igyak nyugodtan.
Furcsállhatnám, ami történik, de valahogy olyan természetes, annyira a világ rendjébe illő, hogy valami vizet kínál. Csak úgy, kedvességből. Ahogy a Föld látja el élőlényeit millió meg millió éve éltető vízzel. Most értem meg először igazán, milyen hatalmas adomány ez.
Öntök magamnak és mohón kortyolok.
A palack közben barátságosan beszélni kezd hozzám:
Mesélek az utamról – mondja- a hangja csengő és tiszta, akár a benne lévő víz. Jó lesz onnan. hogy „felébredtem”, és belém töltötték a forrás erejét?
Csak bólintani tudok, a szemem le se veszem róla. Ivás közben is kémlelem.
A születés különös dolog- nem voltam sehol, mégis mindenütt ott voltam. Apró golyóként lebegtem a semmiben és egyszer csak, megnőttem hirtelen, hosszú, áttetsző testté alakultam. Létezésem első élménye a növekedés, az első hang a zümmögés. Az első öröm – nem vagyok egyedül. Testvéreimmel egy szalagon sorakoztunk. Hatalmas várakozás ébredt bennünk. Tudtuk, valamiért erre a világra kellett születnünk. És aztán egy édes, boldog, hosszú pillanat és hideg, friss víz zúdult belém. Megtöltöttek.
Tudtam, hogy különleges vagyok. Tudod, mi a különleges bennem? Az, hogy a vizem több mint 20 000 éves. A bennem lévő víz utánozhatatlan csoda. Maga a történelem. Szabadon folyt a felszínen és magába zárta a zajló évezredek minden pillanatát. Ott volt mindenhol, itatta az életet. Ebből a vízből ivott a szelíd, füveket rágcsáló, virágokat szimatoló mamutcsorda minden tagja és az is, ami vadászott rájuk. Az ember is ebből a vízből itatta utódait.
Aztán valamikor, valamiért az idő a föld gyomrába zárta a tiszta, élettel, emlékekkel teli vizet, vastag földet húzott rá. Természetes földalatti palackba töltötte. Ledugózta, akár most engem, meg a többieket egy sebes gépsor acél ujjai. Azt hiszem, úgy nevezik manapság a vizemet, hogy rétegvíz…. Mert évszázadokon keresztül csak szivárgott lefelé, míg végül megpihent. Most viszont újra napfény csillan rajta. Minden felszíni szennyeződéstől mentes, megindítóan tiszta.
Itt van bennem. Büszke vagyok. Erős vagyok. Életet őrzök. Életet adok.
Megfordultam már apró boltokban, hipermarketekben. Ücsörögtem kávézók hűtőpultjaiban, irodák tárgyalóasztalain. Tanúja voltam kapkodós reggeleknek, feszült értekezleteken nyugtattam idegeket. A tömeggel együtt drukkoltam magam is futóversenyeken, frissítettem fáradt izmokat. Mesét súgtam egy kisfiúnak, aki elalvás előtt még belőlem kortyolt egy nagyot.
Ott voltam nehéz vizsgáknál is. Egy egyetemista lány úgy szorongatott a vizsga előtt, majd elroppantam. Remegő ujjai alatt remegtem én is. De egy korty a bennem lévő vízből és elmúlt minden szorongása.
Asszisztáltam nehéz pillanatoknál. Láttalak már téged is sírni. Voltam koncerten, tengerparton, színházi előadáson. Láttam örömöt, szomorúságot, izgalmat, álmokat. Ott voltam a zsebekben, táskákban, autók kesztyűtartójában. Láthatatlan társként kísértem az embereket. Meg se láttok, én csak egy palack vagyok….
De tudod, hogy kerültem éppen a te hűtődbe? Azt hiszed véletlen volt, pedig dehogy. Én akartam…. illetve a bennem lévő víz akarta így. Üzenetet hozott, és én vagyok a palack, ami ebben segíti. Neked kell továbbadnod az üzenetet.
Felébredtek a föld mélyén szunnyadó vizek és nem ismernek a világra. Mindenütt szemét. Olajfoltok úsznak a patakok hullámain. Úszó szemétszigetek torlódnak égig érő heggyé a tengereken. Vegyszerektől bűzlenek a források. Egyetlen pólóért több ezer liter vizet pazaroltok el. Ennyi vízzel annak idején egy mamutcsorda tán 100 évig is olthatta a szomját.
Korom, zsír, gyógyszermaradványok, mérgek lebegnek az élő vizekben. Nincs olyan természetes szűrő, ami ezen segíteni tudna.
Én csak egy palack vagyok. Azon palackok egyike, amik újra meg újra megszületnek. Sokszor szolgálunk benneteket. Sokszor szolgáltam én is a javatokat. És újra meg újra magamba zárom a tiszta víz üzenetét.
Segítsetek. Legyetek éberek. Becsüljétek meg mindazt, amit a természettől kaptatok. Őrizzétek a vizek tisztaságát, ahogy a Föld őrizte évezredeken át ezt a vizet is, ami most a te szomjadat is oltja.
Szeressétek a vizet. Óvjátok, ahogy csak lehet, mert előbb utóbb elfogynak az édes, az ivásra alkalmas, természetes vízkészletek.
Én csak egy palack vagyok. Önmagam keveset érek, de ha vizet töltenek belém, a mindenségig nő az értékem. Kincsek őrzőjévé válok.
Neked őrzöm, hozom, adom az éltető, tiszta, hűs vizet.
Annyira akarom, hogy olykor, ha érzem, lehet: megszólalok. Hangot adok annak, ami igazán fontos.
A víz ajándék. Lássátok meg valódi értékét.dd: a tisztaság nem mindig áll rendelkezésedre.
